Sosem szerettem, ha az indulataim irányítottak.

Nem is akartam belekezdeni ebbe (főleg, mert rég aludnom kellene), de hát szárad a körömlakkom -amibe mellesleg már másodszorra nyúltam bele-, ezért várnom kell. Így legyen nyugodt és kiegyensúlyozott az ember?

Ezt nem kell véresen komolyan venni (csak szimplán komolyan), nem ettől borultam ki. De tény és való, hogy az efféle apró dolgok kihozzák a nagyobb bajokat.

...nem megy ez nekem. Az életem nem egy nyitott könyv, amit bármikor fellapozhat(t)ok. Nem tudom csak így megosztani az érzéseimet, s ez néha ijesztő. Sajnálom, hogy (csak) idáig jutottunk. Inkább csöndben elhallgatok...

Mindig becsukom az ajtót.