Az én tündér Zorám nagyon hasonlít rám, mert a sérülések nagy mestere, ezúttal a kerítés szakította át a bőrét két helyen. Tegnap délelőtt limonádéztunk Barbival, az esti baleset után, Zorát bekötözve pedig Kittivel hintáztunk. Nem volt autó itthon, semmi segítség, hogy állatorvoshoz menjünk, de sikerült helyesen felmérnem a helyzetet, a menhelyen már volt hasonló eset, amikor Bogival láttuk el a sebesültet, csak azért más, ha a sajátodról van szó és nincs még tíz másik, hozzáértő szempár segítségnek. Szerencsére ma délelőtt Zsuzsi volt a rendelőben, így az a másfél óra gyorsabban telt. Össze kellett varrni, altatni, mert a kábítás nem volt elég (farokcsóválás maradt). Asszisztáltam Zsuzsinak, amíg rosszul nem lettem, mert a nem alvás, nem ivás, nem evés, a nagy meleg és az aggódás nem jó kombináció. Visszamentem, hogy érezze a közelségem és tudjak segíteni. Köszönök szépen mindent! Délután nem tudtam elmenni Győrbe, sajnálom. Fló hazafele menet leszállt Komáromban, Zorának mentünk kiváltani a gyógyszerét, amíg ő kiütve feküdt a szobámban. Takinak is a holnapot mondtam inkább, nem akarom magára hagyni, amíg lehet. Mert csütörtöktől vár a csoda és fáj, hogy nem én kezelem a teljes gyógyulásig, de ha hazajöttem, legalább a varratokat én szedem ki. Tigi szomorú, úgy szeretik egymást, ez az egyik legnagyobb boldogságom! És most itt alszik a kanapémon, a bőröndöm mellett és én nagy kísértést érzek, hogy őt csomagoljam be, de háziállatot nem lehet vinni, ezt biztos miattam írták bele a szabályzatba. Hálás minden törődésemért, én pedig köszönöm az összes jókívánságot! :)