Ma délután bementem nővéremhez és a holnaputáni utazáshoz terveztem az étkezést, amikor bejött egy néni vásárolni és fizetés után nem pakolt el elég alaposan, a tej a pulton maradt. Barbit megkérdeztem, hogy ő hagyta-e ott, majd rohantam (haha, pont ma délelőtt léptem rosszul és ment ki a térdem úgy, hogy minden lépésnél fáj) utána. Nagyon kedves volt és hálás, jól esett az a köszönöm és ahogyan megszorította a kezem. Ennek örömére kaptam egy nyalókát a testvéremtől. És ennél jobb már csak a kiskutyáim boldogsága volt, amikor megláttak. :)