Röviden összefoglalva leírom az elmúlt egy hét történéseit, remélem hitelesen és semmit nem kihagyva tudom feleleveníteni a hétfő és a vasárnap közötti időszakot.
Hétfő:
Amint már azt korábban említettem: a délelőttöt a sebészeten töltöttem, majd itthon fájdalomtól ittasan aludtam délután, hogy este tanulhassak másnapra. Marci éjszaka keltett, egy élmény volt.
Kedd:
Marci hajnalban a párnámon mászott, először azt hittem álmodom, de ő nem viccel: megvalósítja azokat. Hasonlóan izgalmasan telt iskola után a nap. Persze sikerült összevesznem apukámmal és nővéremmel, volt okom rá. Miért kell a személyes dolgaimhoz nyúlni, feltúrni a fiókomat, ahol a titkaimat, emlékeimet is őrzöm?! Akkor se, ha keresnek valamit! Enyhén szólva kiakadtam, csapkodtam, legszívesebben mindent a falhoz, földhöz vágtam volna, ami a kezem ügyébe került, de csak a telefonom, a táskám, az ajakbalzsamom, a számológépem, néhány ruhadarab (másé is) és egy adag krumplipüré bánta. Persze ők olyanok, hogy rögtön jönnek kiengesztelni, de ez nem az én asztalom, aztán később szükségük volt rám, én meg nem tudok rájuk sokáig igazán haragudni. Miattuk az esti vezetésnél mindent elhibáztam, ráadásul a fogorvosi rendelő tábláját sem vettem észre, csak negyedjére, de a hazaútnak már lecsillapodva vágtam neki. Anyukám megmosta a hajamat, felvettem főállásba.
Szerda:
A március 15-i műsort levezenyéltem drága önkénteseim segítségével, majd átmentem a fiúkkal Vendelinbe a vonatom indulásáig, hogy újra a sebészeten köthessek ki. Alvás.
Csütörtök:
A nemzeti ünnep és Mano fiam születésnapja, a szünet kezdete. Hajnalban (kb. fél négy körül) nővérem sírva jött át hozzám, hogy vígasztaljam meg, mondanom sem kell mennyire örültem neki, pláne, hogy még mindig nehezteltem rá a szobám átrendezése miatt. Délelőtt hasznossá tettem magam, varázsoltam egy kis rendet a napok óta gyűlő rendetlenségben. Főztem finomat, táplálót és egészségeset, majd újra nekiláttam egy olyan tevékenységnek, ami gyermekkorom meghatározója volt: ismét festeni kezdtem lelkileg tápláló alternatív zene mellett. Hiányzott. Marcit a kanapé ágyneműtartójában találtam meg, hova tudja fokozni még?
Péntek:
Örököltünk egy erdőt a rokonokkal, ezért annak egy részletében dolgoztunk (fát vágtunk, aprítottunk, takarítottunk) egész nap. Ez volt az első olyan alkalom, hogy én vezettem, miközben a Mano is hosszabb távon utazik a kapu-udvar távolságnál. Anyu, apu, nagybátyám, Zsolti bácsi és Mano, mi vagyunk a legjobb csapat! Azóta is dicsérnek folyamatosan, pedig élveztem duplakesztyűvel a béna ujjamon a friss levegőt. Újra beleszerettem Szomódba. Mano a nap hőse!
Szombat:
Reggel (inkább hajnalban) megvolt az első vezetésem külföldön is. Szlovákia, félelmetes voltál. Rokonok apu ágáról, imádom Fertőszentmiklóst. Délelőtt elmentem a legkisebb unokatesómmal bevásárolni, mert a legnagyobb unokatesóm megígérte a mamának, de nem volt sehol. Visszafele felszedtük őt is Lilivel (Mano testvére) együtt, majd négyen (Csabi tesóm beszállásával) fociztunk ebédig. Még mindig akkora tehetség vagyok, csak szétrúgtam a térdem, de megérte. Játszottunk mama kutyájával is, aki a Kormi nevet kapta annak ellenére, hogy sokkal több a barna színű szőrzetfelülete. Ebéd után hinta. Temető séta, visszafele rágógumis fagyi. Nem részletezem, ketten maradtunk anyuval, majd áthozta unokatesóm egy "szegről-végről" rokon kislányát, Edót. Az ötéveseknek rengeteg kérdése van. Miközben őt szórakoztattuk, megérkezett keresztapám szokásos műsorával illetve nagybátyámék is vissza a többiekkel, úgyhogy volt nyüzsgés bőven. Este megköszöntöttük aput.
Vasárnap:
Sajnos a reggeli lovaglásom le lett mondva betegség miatt (nem a ló, hanem az oktató). Így én vezettem Szomódra Csabi csodajárgányával. Temető, homok, nagybátyám felköszöntése. Hazafele bevásárlás, problémák. Apu jött, átültünk, kocsi vontatása, kötél elszakadt, eseménydús délelőtt. Eltelt a nap. A szünet vége.
Zárójeles megjegyzés: Sajnálattal vettem tudomásul, hogy nem érdeklem azokat, akiknek mindig szükségük van rám, persze az már újabban nehezeküre esik, hogy megkérdezzék hogylétemet. Tudom, hogy mindegyikőtök olvassa, ez nem bűntudatkeltés, sem a lelkiismeret felébresztése, ez tény: rosszul esik. Ezek után ne is várjátok, hogy bármikor számíthattok rám, majd ha kedvem tartja, esetleg. Megszólalt az önérzetem, nem tud csendben hallgatni tovább.
Nagyvonalakban ennyi...
