2010. szeptember 21-e, egy átlagos keddi nap LENNE, de természetesen nem az.

E nevetségesen könnyű iskolai napra elmenni csupa móka lenne, angol fakultációra való jelentkezés hiányában, tízes kezdéssel indulhattam volna útnak, töri órát valahogyan túlélve, a fantasztikus németen át, már csak a pihentető (bár nincs mit kipihenni) fizika és matek következik, ha nem lógjuk el a hetedik órai éneket.

Nos közlöm, hogy ez mind kimaradt a mai napomból.

Hát így történt:

Elmentem anyuhoz a munkahelyére az összes ambuláns lapért (egy közepes vastagságú könyv nyomtatásához elég is) és másolatáért. Ezután a laboreredmény átvétele következett. Rendkívül viccesnek találom, hogy vegetáriánusként az összfehérje- és a koleszterinszintem magasabb a referenciatartományban megadottnál. Na ezt hogy csináltam? És még azon aggódnak, hogy hiánybetegségem lesz. Hát úgy néz ki, hogy NEM! :D Viszont büszkén közlöm, hogy a cukorszintemet sikerült csökkenteni (és vannak, akik kinevetnek, hogy hogyan élek...), vashiány/vérszegénység is csak kicsit alacsonyabb a normálisnál. :] Gyerekorvosnál (Zsilka doktornő) vártam egy órát, szerencsére nem köhögtek össze a kisgyerekek. És két kisbaba is belepte magát a szívembe a puszta mosolyával. Majdnem kihagytam, hogy: Bemegyek a váróteremből, mondom, hogy mi a helyzet, vizsgálnak és észreveszek egy gyerekfejet az asztal mellett, megijedtem Grétikétől, nem értettem, hogy tulajdonképpen mit keres ott. Az általános orvosi vizsgálat (légzés rendben, más légúti betegségem sincs) végeztével négy utánra vártak a kórház gyerekosztályára, EKG-vizsgálatra.

Ennek külön története van, így hát külön bekezdést szánok rá. Délre haza is értem, úgy beszéltük meg, hogy Barbi tesóm visz el autóval, mert anyunak készülnie kell a holnapi, még július 27-éről elmaradt névnapozásra. Egészen jó is lett volna, csakhogy édesapám dolgozik. És hogy ez miért probléma? Hát azért, mert a forgalmi nála van. Oké, akkor lemegyünk biciklivel (busszal, vonattal nagyobb akadály). Letekertük a hét és fél kilométert, zárom le a biciklit és eszembe jut, hogy hoppá! Nincs nálam a kulcs. Remek! Oké, akkor megyünk busszal. Nálam persze nincs bérlet, jegyre tesóm adott. Felszállunk Szőnyben, Komáromban le (tovább úgy sem megy). Veráék fagyizójából kaptam fél gombóc kis adag tejcsokis fagyit. Monostori busz, Laci bácsi volt, megkérdezte, hogy az amúgy százhetven forintos jegy jó lesz-e egy százasért, hát hogyne lett volna jó.

Zsilka doktornő csodálkozva kérdezte, hogy: Csütörtökön műtenek és szerdán még iskolába akarsz menni? Kaptam igazolást mára, és külön holnaptól a végtelenségig. Szóval azt hiszem középiskolai tanulmányaimat itt be is fejeztem. :D Na jó, hát persze, hogy nem! Tudom én, hogy igaza van a doktornőnek, nem hiába az orvosi diploma. Minden vizsgálaton átmentem, jók az eredményeim. Az utcán viszont sok a beteg, nem lenne szerencsés kísérteni a szerencsétlenségemet. [Így hát, ha elkapok valamit, akkor műtét halasztás, az összes vizsgálat újra. És ez nekem miért jó? Semmiért. Pláne nem a kedves orvosoknak.] Tulajdonképpen nem mehetek, csak azt gondoltam nagy naívan, hogy még találkozom VELÜK! :(

EKG-vizsgálat: Tíz csipeszről van szó. Csuklókon, bokákon (mindegyiken) egy-egy, szív felett és alatt három-három. A szív körül kissé (csaknem elhanyagolhatóan) fájdalmasnak éreztem, a körök már eltűntek, csak a helyét érzékelem még. A szívem rendben (És miért ne lenne ilyen szerető környezetben?), az EKG-görbém némely helyen kissé még a papírról is kilóg (:D), csak géphiba. Ha már itt tartok, akkor nem irigylem az orvosokat, hogy minden hülye géphez értsenek, ha nincs is szükségük rá nap mint nap. Remélem (!!!) rám is ez vár majd. :]

A holnapi napot valószínűleg itthon töltöm nagy izgalomban. Eddig törtem-zúztam magam, idén viszont túlestem az első (két) kórházi benttartózkodáson, műtétem eddig még nem volt (ne is legyen ezután).

Hörcsögjelentés: Egyre jobban szokik hozzám. :]

Köszönöm a megtisztelő figyelmet, nagy örömötökre (vagy bánatotokra) csak úgy árad belőlem a sok szó!