Padlón vagyok, jelenleg az ágyon.

De az életem? Romokban hever. A be nem teljesült álom.

Visszasírom a múltat, a távoli jövőt várom,

a mostani jelent szívem mélyéből utálom.

Az elkövetkezendő évekre vágyom

és addig is hangosan kiáltom:

az egész eddigi életem kihányom

az ablakon. Az agyamat "jobb szó híján" elpiálom,

ha nem jön valaki, hogy fejbe vágjon.

Úgy érzem, nincsen helyem e világon,

ezért a szívem egy nagy lakattal zárom,

amíg nem lesz mondjuk 2013!