Elhatároztam, hogy karácsonykor nem írok se ide, se a közösségi hálóra, hanem megélem az ünnepet, eltávolodom a virtuális világtól. Ez olyan jól sikerült, hogy egyáltalán nem tartottam be (megjegyzés: nem kéne ide a szarkazmus). Most igyekszem őszintén leírni az érzéseimet, azaz mindenféle szépítés…
Csodálatos radarom van arra, hogy egyértelműen megérezzem, ha baj van, talán ezért viselem viszonylag jól a dolgokat. Hét éves koromban egyedül én voltam biztos benne, hogy eltört a kezem, senki más nem hitte el a röntgenkép ekészültéig. Azóta szinte mindig tudtam, hogy mikor kell gipszelni, műteni,…
Megdöbbentő, hogy mennyi pénteket töltök mostanában kórházban és még nincs vége. Még jó, hogy van valaki, akire teljes mértékben számíthatok, aki nélkül nem tudnám végigcsinálni. Ugyanakkor elkeserítő, hogy pont azokra nem számíthatok igazán, nem keresnek, akiktől vártam volna. Szelektálás, újra és…
Azt hittem, hogy a bizonytalanság a legrosszabb, de rá kellett jönnöm, hogy nem így van. A biztossal az a kevés remény, esély is megszűnik, amit a bizonytalan még adhatott. Jó tudni, rossz szembesülni. Azt hiszem, hogy én leszek az az ember, akinek az évfordulók napja mindig mást jelent majd. Drága…