Hazudtam, magamnak is. Nincs béke, nem is volt soha. Több dologgal kapcsolatban is ráeszméltem arra, hogy mennyire elnéző és jóhiszemű vagyok, túlságosan is. A világképem ebből a szempontból pozitív, de optimista azért nem vagyok. Az elmúlt napokban is alakultak körülöttem a dolgok, még sok mindent kell át- vagy újraértékelnem, de a hatása hosszútávon csak eredményes lehet. Örülök, hogy alapvetően olyanok vesznek körül, akikkel önmagam lehetek, mindent kimondhatok, ami csak eszembe jut, nem csapnak be és mutatnak látszat-érzelmeket, őszínték! A családomat is igyekszem nevelni (nincs ám velük semmi baj). A többieket meg szelektálom, vagyis próbálok tenni érte. Bár a férfiak többségével továbbra sem vagyok kibékülve. Ne aggódj értem, drága Linn! :)