Elhatároztam, hogy a január után minden májusi napomat rögzíteni fogom, akár egy személyiségfejlődés. Tegnap magammal sem voltam elég őszínte, akkor volt hat hete, hogy az én kincsem már nincs velem és ma is fáj minden mozzanat, elraktároztam. Össze kell kaparnom magam, helyt kell állnom, hogy teljesítsem ezt a félévet.

Annyi minden kavargott ma bennem, ezt tükrözi a cím is. Másfél órás alvásom után nem voltam a helyzet magaslatán, mert ugye hajnalig kell beadandót csinálni, amire még van egy hetem, értelem! Reggel Kittivel jöttem vissza Pestre, rögtön az iskolába mentem, aztán az órám után még egy tesit letudtam, hogy utána Csabival elmehessünk a motorosboltba, félsiker. Átugranám szenvedésem az éber álomról, este sárkányhajó edzés, végre kimentünk a nyílt vízre, ügyesek voltunk, amíg az öbölben utol nem ért a vihar, nem volt kellemes, itt a lakásban meg egészen félelmetes. Ötödjére győztük le a BME-t, akik már ki sem álltak volna ellenünk, ha a szervezők nem kérik. Szeretem művelni és már csak egy hét van hátra a versenyig. :)

Magányos vagyok a tömegben, akárki akármit mond, nem vagyok közvetlen és nehezen ismerkedem. Pozitív és negatív csalódás egyaránt ért mostanában a barátságokat illetően és szeretném kiemelni, hogy milyen jót beszélgettem ma Julcsival és Laurával. :)