A magánéletem bonyolult. Mindig is az volt és kezdem azt hinni, hogy mindig is az lesz. Ha pedig véletlenül egyszerű lenne, akkor én gondolom túl, hogy mégse legyen fekete vagy fehér. Persze ennek is megvan a maga szépsége és ettől izgalmas, de néha már sok. Most is ez a helyzet vagy legalábbis így volt.

Most pontosan tudom, hogy mit szeretnék, de már nem sokat tehetek érte. Bennem van a félelem, az elveim, a büszkeségem. Egytől egyig hülyeség, de mégsem tudok felülemelkedni ezeken. Úgy szeretném, ha egyértelmű lenne és gondolkodás nélkül mondhatnám ki az igen-t vagy a nem-et. Én választottam, a döntésre várok.