Fülészet... Már szinte 'természetes', hogy nincs vége. "Csak" tíz hete szenvedek.

Voltam anyunál. Gábortól megtudtam, hogy valószínűleg elmarad az őszi túra, nagy sajnálkozásomra felhozta, hogy VISZONT! akkor szervez V.I.P.-túrát, hurrá! :]

Tatabányán a harmadik Fornettishoz már reménytvesztve mentem, hogy anyunak epres-csokisat vegyek és mindkettőnk (anyu és én) meglepetésére volt!!! Örült is. :)

Találkoztam Andrissal, akit rég nem láttam és óriási örömömre megismert! :]

Tapasztaltam, hogy mennyit számít pár jó szó egy vásárlásnál, az egyik különösen feldob, a másik letör, hiába idegen számodra a másik fél. Ma volt részem mind a kettőben.

Hazaérve nekiálltam életem első muffinjához, igen elég furcsa, hogy elmúltam már tizenhat és fél éves és még nem volt benne részem, viszont itt egy DE! sokkal bonyolultabb, idő- és idegigényesebb sütésekben és főzésekben volt már részem. Ééés megették. :D

Hamarosan jön Kitti, és folytatódik a napi móka. ;]