Hát el vagyok csúszva a napokkal, ezért az időponttal megint csalok egy kicsit. :)

Szóval megvolt az első nagyobb nehézség és sírás, persze a hidegtől a könnyek ráfagytak az arcomra. Megalázó azt bizonygatni, hogy egy roncs vagy. Imádok mozogni, én örülnék a legjobban, ha mindezt fájdalom és korlátozottsá nélkül tehetném.

A másnap már vidámabb volt, sikerült elintéznem egy lehetőséget az orvosi szakvéleményre. Minden órámnak hamarabb lett vége és az egyik szünetben cél nélkül mentem körülnézni két üzletbe és minden illett rám, ez sem túl gyakori, gazdagodott a kelléktáram a legfontosabbakkal. A jelnyelv fantasztikus! Aznap Tomiék tartottak házibulit és én egy kicsit félve a sok ismeretlentől indultam útnak. Csak révaisok és csak aranyosak, nagyon jól éreztem magam. Noémit is jó volt újra látni, sajtvágókés! Tomival, Matyival van néhány le nem futott körünk, folyt. köv.! Abszint helyett 80%-os süti illatú rum. Aztán hajnalodott és egyre kevesebben lettünk, tesóm tanácsára nem indultam útnak éjszaka (Orczy tér közelében, már odafelé kaptam néhány nem megszokott beszólást), de nem akartam ott aludni, így a hátralévő két órában az első villamosig általam random benyomott számokat hallgattunk, még táncoltam is. A fiúk kikísértek, úgy szeretem őket! Próbáltam csendben hazaérni a pesti lakásba és másodjára is sikerült, egy kicsi alfa után gyógytorna, azóta pedig az alvás volt a legértelmesebb tevékenységem. :)