A tegnapi bejegyzés végére odaírhatnám, hogy végül egy fél doboz citromos sör elfogyasztása után kizártam a külvilág minden zavaró és bántó gondját, problémáját. Most pedig megiszom a másik felét. Mert aki vezet, annak eszébe se jusson napközben alkoholt inni. Ó, ez tényleg felturbózott limonádé.

Ma olyan jól éreztem magam Győrben, köszönöm fiúk! :) A "milyen jól nézel ki" dolog pedig egyenesen biztató. Remélem, hogy belátható időn belül nem a CT-felvételen leszek a legszebb. Titkon vártam, hogy véletlenül összefutok vele, zavarban leszek, megkérdezi, hogy "mit keresek én itt", majd mond valamit, amivel a szívembe szúr, hogy érezzem... Mert hiányzik. Persze nem így történt, cserébe ketten mások -akiket együttvéve majdnem annyira szeretek, mint őt- kárpótoltak és most nem volt furcsa.

Már biztosan tudom, hogy két 17 éves fiú szerelmes belém. Nem, nem az életkor számít, mert még lehetek Csányi Sándor harmadik felesége és ünnepelhetjük egymás után a születésnapjaink, a 18 év különbséget sem érzem soknak, csak azt, hogy eggyel korábbi évtizedben is születhettem volna. Szóval a kisugárzás számít, ami nekem nincs, csak iszonyúan sok iróniám, ezzel pedig nem igazán lehet a felnőttek táborában érvényesülni. De ha minden kötél szakad, akkor nagykorú lesz a baba - aki pár óra után magától puszit adott nekem, mire én annyi idős, mint Csányi Sándor újranősülése alkalmával és addigra lehet nekem is a második. (Tudom, ez már túl sok, csak számolgattam... :D)

Nem akarok senkit, csak néha szeretve lenni... Általa. Ebből látszik, hogy nem nekem való ez.