Már olyan szinten dúl és kavarog bennem a düh, a tehetetlenség és a kiszolgáltatottság, hogy legszívesebben sírnék. Annyi mindent és olyan hosszú ideig vagyok képes eltűrni, hogy magam is meglepődöm. Én nyelek egyet, ha megbántanak vagy megaláznak. Nem szabad, jobban ki kell állnom magamért.

Annyira jól éreztem magam Ausztriában, két nap volt ugyan, de egyedül voltam egy idegen környezetben és mégsem éreztem, hogy menekülnék. Itt és most egy kicsit más a helyzet, sok ez nekem. Remélem hamarosan változik, tenni fogok érte!