Nem szeretem a vasárnapokat, a ritka kivételektől eltekintve mindig rossz érzéssel teli. Nem voltam lovagolni és nem voltam istentiszteleten, majd a grillezésünk közben eleredt az eső, kilátástalan jövőképem is előtört és hogy teljes legyen a kép, két és fél hónap után leszakadt a csuklómról a Mano ágyneműjéből tépett karkötő. Le sem akartam írni szenvedésem, de ez utóbbi feltette azt a bizonyos pontot... Legyen már vége, kivételesen örülök a hétfői hajnali kelésnek, mert új napot jelent.