Nem tudom, hogy rajtam kívül emlékszik-e még valaki erre a mondatkezdésemre, én tisztán. Hogy miért is jutott ez eszembe? Árpi szentelése kapcsán.

Előző este sütöttem sütit, beváltva ezzel ígéreteim (amikor anyu sütött helyettem). A pápai szentelés után a győri fogadásra mentünk. Na jò, képtelen vagyok leírni az érzéseimet, a tényeket meg nem szeretném szubjektívan bemutatni. Egyszerre voltam boldog és szomorú, egyszerre volt fájdalmas és szép, mindenesetre meghatò. A kedves "ismeretlenekért" hálás vagyok. Sajnálom, hogy napom egészét rontották bizonyos tényezők és emberek, viszont pròbálok ezekkel nem törődni. Örülök, hogy minden mást kiiktatva (önszántambòl és más döntéséből adòdòan) választottam helyesen.

Köszönöm, hogy köszönhetem!