Boldog születésnapot, édes kisfiam, Mano!

Öt éves lettél, férfikorba léptél, de örökre az én kicsi angyalom maradsz. Még emlékszem a döntésre, ami meghatározta az elmúlt együtt töltött öt évünket: nagybátyám MMS-ben küldött képet, ahol a testvéreiddel együtt vagy lefényképezve, sokáig gondolkoztam, döntésképtelen voltam (nagytestű kutyára vágytam, ezért költöztünk ki), de végül téged választottalak! Az első találkozásunkkor belédszerettem, ha nem hamarabb. Azóta számos dolog történt minden egyes nap, megnevettetsz, olykor elszomorítasz, de rád képtelen vagyok haragudni. Egymást neveljük folyamatosan és tisztában vagyok vele, hogy nem vagy tökéletes, hogy is lennél az mellettem (?), de bármit megtennék érted továbbra is és biztos vagyok benne, hogy ez (is) kölcsönös. Köszönöm neked, hogy te még akkor is mellettem állsz, amikor senki vagy látszólag senki más.

Szeretlek, ki is mutatom, te pedig érzed, tudom. <3