Már napok óta érik ez a bejegyzés, de örülök, hogy eddig nem írtam le a gondolataimat.
Szörnyű napokat élek meg, több belső harcot vívok magamban. Az elmúlt közel két év alatt sok feldolgozatlan problémát halmoztam fel a szívem és a lelkem mélyén, amelyeket a hosszú idő során sem sikerült megemésztenem. Ezért nem abban az ütemben nőttem fel, ahogy az egészséges lett volna, hanem a bajok során, gyorsabban és korábban. Volt, hogy az adott helyzetbe már szinte beleőrültem, annyira fájt, de aztán erőt vettem magamon és túlságosan nem törődtem semmivel. Kialakult a látszat énem, önmagamat is becsaptam. Érzékennyé váltam, de a szobámban az lehettem, aki valójában vagyok, néha. Sokat csalódtam, a bizalmam megrendült. Az emberek jöttek, mentek az életemből. A szívem szinte kiüresedett. Megváltoztam. Rossz volt látni, hogy mi lett belőlem. Mostanra kikészültem idegileg, lelkileg, fizikailag. Nem tudtam letenni a maximalizmusomról, pedig az már régen a múlté a teljesítések terén. Az elmúlt néhány hónap pedig folyamatosan a sikertelenségről szólt. Az előző hetek során pedig sikerült megutálnom a világot, önmagammal a középpontban. Nem hiszek magamban, a hibáim megbélyegeztek. Óriási pofonokat kaptam az élettől, de aztán jött az elhatározás a változtatásra, a rossz kiküszöbölésére. Viszont nem ilyen egyszerű. A kettős énem ismét vitatkozik egymással, hiszen nem tagadhatom le önmagam, de így sem mehet tovább...
Volt néhány komoly beszélgetésem, amely ösztönzött és reményt adott, s nem utolsósorban rádöbbentett pár dologra. Az érzéseim javultak, már nem ugranék ki az ablakon. A szeretethiányom úrrá lett rajtam. Nem várhatom el, hogy mindenki szeressen, hiába szoktam ezt meg az évek alatt. Mégis az a legrosszabb, amikor a másik nem vállalja fel, s ezzel megöli benned az érzést, hogy te se tudd kimutatni. Annyi visszajelzést kapok, befogadni nem tudom. Képtelen vagyok a boldogságra.
Igyekszem. Csak ne fájna ennyire. Másoktól függök, mert hiába mondom, hogy nem, ígyis-úgyis érdekelnek. Számos tervem kudarcot vallott, de a kitartásomat nem fogom meghazudtolni, ígérem. Remélem azok is büszkék lesznek rám, akiket már nem ölelhetek.
