Mesésen és mozgalmasan telt, már nagyon vártam, nos lássuk sikerül-e mindent leírni maradéktalanul. :)
Szombaton reggel apuval elvittük a gyerekeket kutyasuliba, utána pedig beugrottunk egy-két helyre. Mert ugye már kétkutyások lettünk mi is, előző vasárnap a menhelyről hazahoztam Tigit, a tündéri 3 év körüli tacskó jellegű rajzos kisfiút, imádom! A lovaglás sajnos elmaradt, mert akkora a sár, hogy a vaddisznók dagonyázhatnának benne, nem tudtam felköszönteni Gabit a szülinapján, de ami késik, nem múlik. Így legalább kihasználtam a felszabadult időt és sütöttem muffint estére, Zsófi szülinapi meglepetésére. A város másik felén, Szőny végén volt a garázsbuli, én osztottam-szoroztam és a Merivával mentem a másnap miatt. A szőnyi állomáson felvettem Barbit, majd kezdődött a parti. Niki hazajött Németországból, neki is aznap volt a szülinapja, valahogy megéreztem vagy csak reméltem (mert titok volt) és neki is készültem ajándékkal, Zsófi egy házi készítésű üvegben kapott a legfrissebb pálinkánkból, abszolút testhezálló! Egy kis pezsgőt és kóstolót ittam az almás-karamellás pálinkából, aztán élveztem a józanság minden pozitív velejáróját. Régen nem szerettem, ha egyedül én nem iszom és a többiek igen, ma már igazi kuriózum az ilyesmi. Amikor (egészen korán a fiúk jóvoltából) elfogyott az alkohol, Anita és Barbus eltekertek biciklivel a TESCO-ig (nagyon messze van), mert én már ittam és nem vállaltam be a jogsim elvételét, meg vonattal sem tudtak volna visszajönni, hát elismerésem a lányoknak. Az események-történések között kutyáztunk a partydogokkal, köszönjük Juditnak a vendéglátást. Tele kocsival indultunk haza hajnalban az óriási ködben, 2 méterre sem lehetett ellátni, nem akarok többet így vezetni, Zsófit és unokatesójáékat kitettem náluk, Barbit elhoztam hozzánk. :)
Vasárnap reggel korainak tűnt a kelés, Barbi mókásan ébredt. Reggeli után bepakoltam az autóba a két kutyát és miután kivittem Barbit az állomásra, mentünk a kutyasuliba. Egy hét után megtörtént az első balhé egy kivételes helyzetben. Köszönöm a segítséget, nem könnyű két kutyával egyedül, amikor az egyik kölyök és domináns, a másik új és félénk. Utána nem volt semmi gond, csináltuk tovább a dolgunkat, hazafelé olyanok voltak, mint a kisangyalok, mert tudták, hogy rosszat csináltak és ezt még egyszer nem tűröm. Kiraktam őket itthon, megnyugodtam, aztán rohantam a menhelyre. Az örökbefogadási nyilatkozatot még nem töltöttük ki előző héten, akkor spontán hoztam haza, miután megbeszéltem a szülőkkel, a héten pedig Viki elfelejtette, de hát erre való az internet, a lényegen nem változtat. Találkoztam új kutyusokkal-emberekkel és szerencsére a héten többen kikerültek, a hálás tekintetekért, a gazdisodásért érdemes csinálni. Szeretek ott "dolgozni", örömet okozni, segíteni és megismerni nagyszerű egyéniségeket. Egy életérzés! A nap befejezése a romeltakarításé (előző napi és aznapi rohanás eredményeképpen) volt a többi apróságom mellett. :)
A héten úgy döntöttem, hogy szabadságolom magam az egyetemről és még arra sem mindre megyek be, amire kéne. Örülök, hogy enyém a döntés és a felelősség, kell ez mostanra több okból is (semmi rossz). A héten egy hétnapos diétát csinálok, amint vége, beszámolok róla a másik blogomon. Mivel ez nem egy facebookos üzenet, ezért hanyagoltam a hangulatjeleket, mert minden mondat után tehettem volna, de inkább hanyagolom a zsúfoltságot, remélem így is kitűnik a vicces, szeretetteljes hangvétel. :)
Azt sajnálom, hogy nem lehetsz itt velem Mano, pedig helyettem te lennél a falkavezér. A társaid odajönnek a sírodhoz, amikor meggyújtom esténként a mécsest és ők is tudják, hogy az emlékedért küzdök minden egyes nap. Szeretünk mindörökké, nyugodj békében! <3
