Mivel másfél hét telt el az esemény óta, nem szakszerű a leírásom, inkább visszaemlékezés. A "betegségem" miatt lemondott programok miatt már eleve felborult a rendszer, aztán folyamatosan változott, az utolsó pillanatokban vált véglegessé Tatára való le- és hazajutásunk kérdése. Úgy alakult tehát, hogy biciklivel, busszal és autóval sikerült elérni az Öreg-tóhoz.

Már nagyon vártam, hogy megadjuk a módját egy kiadós bulizásnak, hogy végre felszabadult lehessek. Bár volt némi feszültség egyesek között (teljesen megértem), a pálinka alkoholtartalma oldotta mindezt. A tóparton megpihenve hallgattunk egy "klasszikust", miközben kulcsainkat váltogatva nyitottunk ki egy üveg bort. Még tüzem is volt, régi szép emlékek... Egészen addig nem volt gond, amíg szóba nem kerültek a legnagyobb kérdéseket felvető személyek. A laposüvegem nem hagyott cserben, s ennek okán felbuzdulva, azonnal közöltem is az illetőkkel -mondjuk úgy- terveimet. Még Pletycára is sikerült rábeszélniük a lányoknak, így partiztunk Dukai Reginával, meg nélküle. Nagyszerű volt 15-16 éves önmagam bátorsága, jó volt elfelejteni. Zsófi, Barbi, Kitti, Nóri, Merci és Judit: kellett ez! Háromra értem haza...

Csakhogy reggel mentem a mamához, azaz inkább délelőtt-délután lett belőle, négy és fél óra kellett Fertőszentmiklósra jutásomhoz. Már nem hibáztatok senkit...