Mindent, mindig, mindenhol. Mióta az eszemet tudom számok vették körül az életem, viszont csak az utóbbi időben hatalmasodott el rajtam ennyire. Durva, nem szándékom senkit megijeszteni és időm kevés (haha :D).

Hogyan jutott ez eszembe azon kívül, hogy már az őrületbe kergetem magam? Béke után lázadás, napok óta nem voltam normálisan a levegőn, nem alszom jól éjszaka, nem érzem jól magam, kárba vész a nap fele.

Ismét elmentem hát futni - nem kis félelemmel vegyítve. Kissé alulértékeltem az időjárást, kesztyű nem ártott volna a vérkeringésemet tekintve. Sokáig arra koncentráltam, hogy ne essek el - jégtakaróval borított út vagy 5-10 cm vastag hó, így csak a 3. km körül vettem észre, hogy mennyire fáj a térdem, mikor lesz ebből maraton...? Nem számolom ki, csak bízom benne, hogy legalább a napi mínusz dkg-oknak használt. :D

Mano olyan édes, kipurcant a nappali közepén, majd mikor igyekeztem róla levenni a hámot vettem észre csak, hogy esőkabát nélkül az összes csapadék a hasán-lábain landolt, már a parkettán, öröm a gyerek. :]