A magánéletem bonyolult. Mindig is az volt és kezdem azt hinni, hogy mindig is az lesz. Ha pedig véletlenül egyszerű lenne, akkor én gondolom túl, hogy mégse legyen fekete vagy fehér. Persze ennek is megvan a maga szépsége és ettől izgalmas, de néha már sok. Most is ez a helyzet vagy legalábbis így…

Nagyon sokszor felmerülnek a miértek, leggyakrabban az, hogy miért éppen nekem kell mindezt elviselni már sokadjára. Mit tettem, amiért ezt érdemlem és ilyenkor miért nem vigyáznak rám odafent?! És a sor még folytatódhatna. Teljesen hitetlenül ültem a fotelben. Pár órával…

Azt hittem, hogy itthon már jó lesz. Hogy csak az és ott fog fájni, ami indokolt és ahol szabad. Tévedtem. Erős vagyok, néha túlságosan is, de ez most még nekem is sok. Úgy szeretnék könnyű szívvel gyógyulni és felejteni...

Elég volt az üres ígéretekből, hogy majd írni fogok. Többé nem teszek a jövőre nézve olyan típusú megjegyzést, amit nagy bizonyossággal nem tudok majd betartani. Bár talán ezzel pont az volt a baj, hogy én magam is elhittem, mert annyira szerettem volna. Jó lenne rendszeresen írni, mert imádom,…