Biztosan megbánom, amiért most így gondolom, de az az igazság, hogy jelenleg üresnek és magányosnak érzem magam. Ez a hétvége mélypont lett, pedig jól indult. Nem vagyok biztos a céljaimban, főleg abban nem, ami eddig az életem része volt és a fordulóponthoz érkezve, ismét döntenem kell. Nem tudom, hogy a változás azt jelenti, hogy élből kizárom, vagy azt, hogy megadom az esélyt, hogy később megint döntéshelyzetbe kerüljek. Közben pedig telnek a napok, hetek és csak tolom tovább a határidőket. Minden választás nagy felelősség.

Hiányzik a sport, hiányzik a beosztott, tevékeny, hasznos életem. Nekem kifejezetten jót tesz, ha van értelmes feladatom. Na jó, tulajdonképpen itt a szakdolgozat, amivel jelenleg a pánik fázisnál tartok. Gyűlölöm, hogy másoktól függ a jelenem, mert nem képesek tisztességesen elvégezni a munkájukat. Utálom, hogy csak kontrollálni tudom az érzéseimet, de befolyásolni képtelen vagyok. Szeretek előre gondolkozni és tervezni, de nem könnyű kitalálni, hogy merre és hogyan tovább. Kétségbeesett és tanácstalan vagyok, jelenleg ezek kavarognak bennem.