Ma bal lábbal keltem, de nagyon. Eleinte még nem vettem fel a rossz jeleket, aztán fokozódtak és jobb arra fogni, hogy ez a nap alakult így, nem pedig én vagyok ilyen elbaszott. Térdfájásra ébredtem, ennyit az ezredik újrakezdésről. Aztán még az egyetemről sem sikerült elkésni rendesen, mert a tanár utánam jött be. Tesin ajánlatot kaptam (részleges) felmentésre, mert konkrétan nem tudja a térdem elvégezni az összes gyakorlatot. Ez okozza legnagyobb problémám. Amikor jobb esetben heteket kell várni időpontra, nekem meg másfél héten belül két orvoshoz kell eljutnom - felemelő érzés. Ez a probléma a folyamatos jelené. Ezek után semmi kedvem nem volt az angolhoz és az időjárás sem az én oldalamon áll, félő: beteg leszek. A nap koronázása, hogy mindezek hatására száz kilométerről sikerült összevesznem a legfőbb támaszommal.

Szerencsére itt nem ért véget nap, viszont sajnos így nem alszom ki magam. (Volt egy nagy szünet a bejegyzés kezdete és vége között.) Átjöttek Gergelyék és felhívott anyukám! <3