A kölyökkutyánkat lehetetlen lemozgatni, még nehezebb volt bírni vele öt nap kihagyás után. Ezért aztán sétáltunk, délelőttönként kutyaiskoláztunk, elmentünk a szőnyi kutyabemutatóra, ahol debütált a közönség előtt és elvittük vonattal egy Komárom-Esztergom körre (apu vezetett). Már stabilan ülök a volánnál akkor is, ha a Zora ül mögöttem. Nem fárad el, csak én, kutyajó sora van. :)

A túra és a vezetés kicsinálta mindkét térdem, a gyógytornával hadilábon állok. A fülem nem javul, sőt az ingadozó állapot után csak rosszabbodik. Szörnyű csütörtökön arra gondolni, hogy még egy hétig ki kell bírnom, az ügyelet csak tünetet gyógyít, az okokat nem kezeli, ilyenkor nem szeretem a hosszú hétvégét, hiába a protekció.