Megbeszéltük volt osztálytársaim néhány lány tagjával -akik még mindig fontosak számomra négy külön töltött év után is-, hogy elmegyünk vasárnap éjjel bulizni. Még nem voltunk így együtt, legalábbis akkor még sokkal gyerekebbek voltunk vagy más volt a szituáció (pl.: éjszakai horrorfilmezés vagy szülinapozás). Mivel nem találkozunk túl sűrűn, nem volt kérdéses, hogy menjek-e. A probléma csak a megvalósítással volt, mert a szórakozóhely pontosan a város másik végében van. Számos lehetőség közül kellett a legjobbat kiválasztanom. Azt leszögezem, hogy a másnap miatt nem akartam sokáig maradni, így buszhoz igazodni, illetve ha Zsófinál aludtam volna, sem vagyok előrébb. Volt arról szó, hogy jönnek nővéremék is (végül nem), arról is, hogy autóval megyek és így önálló lehetek az időpontok terén, sőt akkor a lányokat is elvihettem volna Szőnyig, viszont akkor az alkohol kilőve, anélkül pedig nem a saját világomban mozogni (nem vagyok oda az ilyesmi helyekért) nem tűnt túl biztatónak. Már este volt (Szomódról akkor értünk haza) és én még mindig nem tudtam, hogy mi lesz, ezért is volt a hisztim, mert -bár kinevethet a családom- én igyekszem a terveim szerint haladni. Nem szeretek másra hagyatkozni semmilyen téren, utálok mástól függeni, ha szívességet tesznek nekem és nem érzem azt, hogy bárkitől is kérhetném azt joggal, hogy az éjszaka közepén jöjjön értem. Végül Ati felajánlotta, hogy elvisz és haza is hoz (apu már ivott, Csabit nem akartam megkérni, mert mínuszban vagyok a sörei miatt), jut eszembe, jövök neki eggyel. :)
Szóval kicsit megkésve, de odaértem Zsófiékhoz, ahol megadtuk az alapját a hangulatnak. A nagy rohanásban elfelejtettem mindent a tablóképektől az alkoholokig. Zsófi sajátos készítésű fényéért odavagyok, pipáztunk, ittunk még Baileys-t, majd elindultunk a buszmegállóba. Barbi és Nóri visszafutottak a borért, ki is nyitották, hogy aztán a fiúkkal visszazárathassuk. :D Igazi partijárat volt. Hatunkra kevés volt ennyi alkohol (Niki hazament, heten voltunk), ezért Nórival magunkat feláldozva bementünk egy jól szituált kocsmába, ahol 1700-ért akartak adni nekünk egy üveg meleg pezsgőt, jó vicc. A bor még ott volt, hősiesen kinyitottam a fogaimmal, jó köröket futva, mert általában Nóri és az én kezeim között járt. :D
Bementünk Luiba, nem akartam ismerőssel találkozni, de még be sem léptünk, már köszöntek nekem. :D Lepakoltunk, de annyira sokan voltak, hogy csak egy asztal maradt nekünk, székek nélkül. Bár alkohol nem volt bennünk már (ez azért fontos, mert anélkül túl gátlásos vagyok), önfeledten táncoltunk. Zsófi révén még hozzájutottunk egy kis barackos ágyaspálinkához is. Barbi kifejezett kérésére még egy partifotó is készült, ami nem is lett olyan rossz. Nem akartam tovább maradni, de Bárány Attila érkezését még megvártam, ha már miatta volt fizetős a buli, bár később kiderült számunkra, hogy ő nem érte meg. Közben Dáviddal is beszélgettünk, akit a mai napig nem tudom, hogy honnan ismerek, pedig meg is kínált valamivel, amiről már akkor sem tudtam, hogy mi, de szívószállal (!) volt, fontos tényező nálam. :D Ami még kihagyhatatlan, hogy egy srác tánccal szeretett volna ismerkedni, majd rájött, hogy nem vagyok vevő rá (éljen a feminizmus), az egyik barátnőmön keresztül próbált "felszedni", már-már zaklatta szegényt. :D
Sok vicces és vidám pillanatban volt részem a lányokkal, de eljött az ideje az indulásnak, pedig -nem is gondoltam volna- nagyon jól éreztem magam, sokkal jobban a vártnál. :) Hívtam Atit (akinek a húga is ott volt a bulin, mégis értem jött), felajánlottam Zsófinak és Barbinak (Zsófinál aludt, mert elköltöztek Komáromból), hogy szívesen elvisszük őket, mert ő lakik a legmesszebb engem leszámítva, de még maradtak (később kiderült, hogy még ingyentaxiztak is). Végül Ancsi és Nóri jöttek velünk (nővérem is a barátjával volt), bár volt egy rövid kitérésünk Mocsára, mert kellett a felmentősereg Ati egyik barátjának. Majd meglepődve tapasztalta, hogy miért laknak egy helyen, hiszen "csak" ikrek. :D
Köszönöm mindenkinek, folytatjuk! ;)
