Tegnap jött Fló és Zorával együtt mókáztunk sokadjára a Dunánál. Na jó, nem volt vidám és már elegem lett a sok gondolkozásból és beszélgetésből, ami a napok folyamán gyűlt fel. Örültem neki, hogy itt volt, csak az 3-4 személy, akivel komolyabban beszélgettem a napokban, mind valamilyen lelki válságban van éppen, lehúzó. Aztán ismét vidám lettem, de milyen áron? Az állomáson találkoztunk Takival, imádom azt a kutyát!

Ma vártam a szerelőre, mert egy hete nem tudunk már mosni és hamarosan elutazunk, végre meghozta a mosógépet. A lovaglás elmaradt a kánikula miatt, aztán hintázásunk is csak egy rövid séta erejéig valósult meg Kittivel a vihar előszele miatt, legalább az ajándék már jó helyen és Zora is kimozdult. Nővéremék hazajöttek végre. És tanultam minden kényszer nélkül, saját örömömre.