Nem lehet mindig az ünnepben élni, el kell engedni, ha vége és cselekedni kell. A változás nem jön létre csak úgy magától, nekünk kell megtenni az első lépést. Nem elég szenvedni, küzdeni kell! Nem kell folyamatos harcokat vívni, csak példát kell mutatni. A reményeket pedig valóra kell váltani, másképp nem lehet elérni a megálmodott célt. Valamit valamiért - mondom én is. Az élet túl rövid, hogy halogassunk. Nem szabad túl büszkének lennünk, a kapcsolatainkat rendezni kell. Kimondani, ha szereted és kimondani, hogy fontos neked. Tisztelni kell, ha feltétel nélkül hű hozzánk és azért is, ha ennyire tud szeretni - hibáinkkal együtt. Egyet viszont el kell felejtenünk, a fölösleges időtöltést: azt, hogy várjunk arra, hogy az életünk 180 fokos fordulatot vegyen, miközben mi képtelenek vagyunk összeszedni magunkat. Így nem mehet tovább és ha kell, üvöltsd az arcába - még akkor is, ha ez egy kissé drasztikusnak tűnik-, hogy vegye saját kezébe élete irányítását, higgyen és formálását ne bízza akárkire, csak... Tudom, hogy ezekben a mondatokban elég gyakori a "nem" szó, de ez a tagadás most jó. :)