Éreztem, hogy nehéz bejegyzés lesz... (Írok, törlök, írok ééés törlök. Illetve ezek variánsai.)
Ellentmondások sora. Fizikai mellett lelki leépülés. Fájdalom. Csalódás. Megrendült bizalom. Hamis mosolyok. Síró szemek. Újra és újra bevillanó gondolatok. Tükörbe nézés... Már ez sem a régi! Én már nem is én vagyok. Szinte minden mozdulatomon érzem, hogy nem ugyanaz. A jövőről nem beszélek, hisz' a múltról sem fogok. Elragadott löket, megérdemelt pofon. Tolerancia nulla. Szánalom nem kell, megértés annál inkább. Viszont nem árulnak, akkor nem is kell, küzdeni nem küzdök. Indulatos. Nem törődik. Érdeklődés hiánya. Kritikus keddek és sírós szerdák. Úgy foglalkozzatok velem, hogy békén hagytok! Nem könnyű, nem mondta senki. Fogadj el vagy fuss. Mondanám mindegy.
Abbahagyom, ennyire mindegy. Ez volt, még lezáratlannak tekintem...
[Felhívom a figyelmet, hogy a bejegyzés minőségét befolyásolták az érzelmek . Visszagondolni a múltra, átlátni a jelent. Mindenképpen LABILIS!!!]
