A kakaóról még nem szoktam le, sőt (!) egyre jobban függők tőle. Ma megyek Akalira, ott úgyis nélkülöznöm kell, talán nem is fog hiányozni (vagy elvonási tüneteim lesznek). Mano furcsa, aggódom érte. Jópárszor hányt is a napokban, a közérzete sem az igazi, leginkább alszik. A legaggasztóbb pedig a szomorúsága. Remélem a napsütés meghozza a kedvét. Miatta biztos telefonon fogom zaklatni a családom, amíg nem vagyok. [Mano a kutyám, ő a/az (egyik) legfontosabb nekem.] Tegnap volt minden, legfőképpen az arcomra kiülő fáradtság és zuhogó eső ereje látszódhatott rajtam. [Ma sem aludtam... Esetleg én sem vagyok az igazi önmagam?] Na de kisbőröndöm még üres, a lakkom is szárad, szóval nem is húzom tovább. Szép, derűs napokat! :]