Mert sehova sem tartozom igazán. Azt hiszem, a skatulyázásnak is megvan a jó oldala. Azt tudom, hogy milyen voltam és milyen szeretnék lenni. De arról fogalmam sincs, hogy ki vagyok jelenleg és azt sem, hogy merre tartok.

Tegnap írt nekem. Minden pillanatban megmosolyogtat, amikor eszembe jut. Nem számítottam rá, hogy a majd egyszer megvalósulhat. Nem akartam, csak úgy jött, talán ezért. Mégis képtelen voltam megnyitni a kedves kérdést és válaszolni rá, húztam az időt. Amennyire örültem neki tegnap, ma annyira tartok…