Szerintem alapvető és természetes, hogy nem szeretném: mindenki tudjon rólam. Túl sok az olyan ismerős, akinek bár az utcán köszönök és megállunk beszélgetni néhány percre, de nem kell tudnia az életemről részletesen, úgy gondolom, ennek is evidensnek kellene lennie. Mégis sokszor úgy érzem, hogy…

Elmentem arra az alkalomra, amely már régóta foglalkoztatott és - leginkább gyávaságból - korábban mégsem mentem el soha. Egy évig halogattam, majd amikor elköltöztem a városból, még inkább csökkentek az esélyek. Már megtanulhattam volna, hogy milyen állapotokban nem szabad komoly döntéseket hozni,…

Szinte minden porcikámban érzem a fájdalmat. Elfáradtam, jelzi a testem, hogy most pihennem kell, pedig a gondolataimban még erős a vágy néhány kilométerre, egy plusz feladatra, bármilyen tevékenységre. Minden megmozdulás emlékeztet arra, hogy élek, mert gyenge, fárad, fáj, bizsereg vagy zsibbad.…

Visszadátumozott, elrohanós, spontán. Éppen kilépek a komfortzónámból, erről majd később mesélek.

Egyedül döntöttem, nem beszéltem meg senkivel, nem rágódtam rajta fölöslegesen (csak egy keveset). Jó érzés volt idő előtt kimondani a választásomat. Pro és kontra, prioritások. Csak magamra számíthatok, másra nem támaszkodhatok, ez az én életem, az én döntésem (a lehető legpozitívabb értelemben).…

Kevés felemelőbb érzést tudok elképzelni annál, mint amikor a keresztlányod - nem számítva rád - meglát a bölcsőde ajtajában és odarohan hozzád széles mosollyal az arcán, hogy "Anya!". Hát majdnem. Néha nagy örömében, a meglepetés lendületével kicsúszik a száján ez az értékes szó és tudom, hogy…

Eleinte úgy éreztem, fejest ugrok egy olyan medencébe, amelynek nem látni az aljáig, kétséges, hogy meddig töltötték fel vízzel. De legalább volt egy medencém és volt benne víz is, esély arra, hogy ez a lehető legoptimálisabb mennyiség számomra. Egyre jobban beleláttam és megbizonyosodtam arról,…