Ennyi boldoggá tesz. Mosolygok, ha eszembe jut, annyira kedves. Nekem fontos, hálás vagyok érte.

Észre sem veszitek, hogy mennyire nem vagyok jól. Nagyon hitelesen el tudom játszani, hogy könnyedén veszem az egészet, mert erre van szükségetek vagy ami még jobb, amikor én vígasztallak titeket. Elvárás, hogy jól legyek és közben el sem tudjátok képzelni min megyek keresztül. Ezek után pedig…

Zöld műtős ruha. Tekintet, mosoly. Mondja el nyugodtan! Úszhat. Küldje el e-mailben, tudja a címem?

Próbálom védeni a környezetemben élőket és magamat is. Rájött. "Remélem nem az, amire gondolok, de...?" De igen. Lesújtotta az információ. Bár mi nem mondunk ki mindent, láttam rajta, hogy őszintén aggódik értem.

Merült fel a kérdés. A korábban rám illő jelzőket most gondolkodás nélkül dobáltam le magamról. Kimondtam a kulcsszót. Túlélésre játszom. Változhatna már. Néha teszek érte, aztán visszaesem. Írnék neki, de a büszkeségem...