Rejtett optimizmus.

Megint eltelt egy hét és még mindig nincs időm, de muszáj írnom. Egyszerre tudnék sírni az örömtől, a bánattól, a szeretettől, a hiánytól és a fájdalomtól. Nehéz megtalálni az egyensúlyt, keresem a miérteket, de nincs sehol. Várom a fejlődést, az előrelépést, a haladást, nevezzük bárhogy: a…