Telnek a napok, a hangulatom nagyrészt a hogylétemmel áll kapcsolatban, ez utóbbi pedig elég siralmas. Tartom magam, mert muszáj, a kötelességeim rám várnak... Az érzés -hogy hiába jutok egyről a kettőre, ha a következő pillanatban megint ugyanott tartok- nem kellemes. De nem adom…

Csak ez a hányinger-émelygés-ájulásérzet szűnne már meg és én aktívabb lennék, mint valaha. Igazából nem, mert el vagyok tiltva, de a lehetőségekhez mérten szeretnék mindent megtenni, így viszont egyre fogy kedvem is az energiám mellett. Próbálok mosolyogni és számolom vissza…