Nem érem utol magam, folyamatos kompromisszum az életem, mert valóban túl sok mindent csinálok egyszerre és szeretném mindezt egytől-egyig 100%-osan, ez a lehetetlen küldetés, egyszerűen nem megy, pedig imádnám. Egészségügyileg katasztrófa vagyok: nem hallok, nem látok, szinte…

Féltem elmenni futni, a csalódástól. Mert tudtam, hogy nem tudom teljesíteni azokat a követelményeket, amiket magamnak állítottam fel, amiket fénykoromban produkáltam. Pedig nem szabad irreális célokat kitűzni, pontosabban álmodni igen, de elvárni semmiképpen. Próbálok örülni…

Kedves Csilla, Kedves Csütörtöki csoport!Köszönöm a levelező címet! Jövő hétig üdvözlettel:********-****** Máté

Nagy lelkesen, fejben feltöltődve indultam az új hétnek, kár volt, igazságtalanság! :(