Mert annyi a véletlen egybeesés vele kapcsolatban: a hörcsög, Linz, Matyi-Zsolt linkje, a filmek, a német órák, a festészet, a vegetáriánusság. A hétvégén a művészkedés közben így 7 órányi Hitlert néztem és zseniális. Nem példaképként, hanem a miértekért, mert mindig…

Ma lenne 7 éves, nekem ez a nap mindig róla szól. A gyönyörű mécses és a friss virág mellé erre a szülinapjára egy képet szántam neki, olajfestékkel vászonra, ahogy hozzánk illik, a sok-sok óra -amit az elkészítésével töltök- a szívemből jön. Tavaly mintha megéreztem…

Tényleg vonzom a szerencsétlen helyzeteket, de legyen inkább vicces és ne bosszantó, hogy felhagyjak a trágár szavak használatával, amikor egyedül vagyok (mert nyilvánosan soha). Ez a hét ebből a szempontból nem volt vidám Pesten, egyedül a Kittivel találkozás okozott örömet…

Túl a nehezén: kicsit megnyugodva, kicsit megtörve. (Mintha megint 15 éves lennék, piszkosul fiatal.)

Utálom, hogy nem tudom mindig magamat adni és megmutatni a legjobbat, ami bennem van.

Már olyan szinten dúl és kavarog bennem a düh, a tehetetlenség és a kiszolgáltatottság, hogy legszívesebben sírnék. Annyi mindent és olyan hosszú ideig vagyok képes eltűrni, hogy magam is meglepődöm. Én nyelek egyet, ha megbántanak vagy megaláznak. Nem szabad, jobban ki kell…

Gyorsan telik az idő, annyi minden történik és közben mégsem történik semmi.