Sokszor kérded hogy vagyok, én a választ nem tudom, csak annyit mondok: "megvagyok". De őszintén? Üresen. Nem értem, ez hogy lehet, amikor a fájdalom kopogtat az ablakon - olyannyira nem bátor, hogy bejönne magától. Persze mindig megtalál, ha nem dobják, csak úgy vár, míg…

Tegnap este nyitottam meg ezt a bejegyzést, majd üresen bezártam, képtelen voltam bármit is leírni, mert valahogy így hangzott volna: "igazán remek hét volt, csak kár, hogy elromlott", de tudtam, hogy ez csak a feltörő düh és jobb aludni rá egyet. Szóval újrakezdem, amit még be sem…

Mocsok Budapesten. A könyvtár teljes jogú polgára. Kelenföld: Fló, Barbi. Reggeli utazás, tesi és miegymás. Véradás, az egyik legjobb érzés. Hirtelen rosszullét, félelmetes. Első angol, kemény.

Látom az elém tornyosuló halmot és azt is, hogy képes vagyok leküzdeni. A mai nap nem is lehetett volna hosszabb, mégis boldog vagyok. Majdnem minden rendben - mert a tökéletes nem létezik. A siker hajt, a cél ösztönöz. Köszönöm a támogatást, szeretlek titeket. :)