Szeged alatt
(Fogadja Espersit János dr. szeretettel)
Tiszánk, ifjú folyónk, e nyári estén Halkan susogja régi bánatunk. A Nap bucsúzik. Tört örömre festvén A messzit; és az Éjfa rám borul.
Reám borul s arcom simítja lágyan Hűs lombja, rajta nem terem virág, De béborítja…