Édes kisfiam, drága szerelmem... Tíz napja reménykedem, hogy valaki végre felébreszt ebből a szörnyűségből és bízom benne, hogy te leszel az. Kérlek, nélküled nem megy!

Már egy hete a földben nyugszik gyönyörű holtteste, a gyertya lángja szüntelenül ég, kicsi lelke és nagy fájdalma bennem él tovább. Még mindig nem hinném el, ha nem érezném azt az óriási űrt, amelyet hiánya okoz. Várom, hogy hétvégén valaki kinyissa az ajtóm, ő…

Nincs szó, könny, semmi, ami enyhítené fájdalmam. Meghaltam én is, bárcsak...