Meglátszik, hogy ki keres és ki nem meg az is, hogy ki ért meg és ki nem. Éppen elég nehéz elszámolnom saját magam előtt a folytonos maximalizmus és másoknak megfelelés miatt, nem kell a sajnálkozás. Tudom, hogy miért történt és abszolút megértem. Már tettem lépéseket az ügy…

Megviselődtem. Nulla alvás után nem kellemes kilenc órán keresztül az egyetemen lenni és ebből hat órát azzal tölteni, hogy várj az egyik vizsgádra, közben a gyomrod olyan hangosan korog, hogy gondolkozni sem tudsz, a megbetegedés meg csak a ráadás. A másikat meg sem említem.…

Most értem vissza a sétából, röpke fél óra volt neylonharisnyában és kosztümben, mert aludni nem tudtam, meg hát nem lett volna érdemes. Kedden voltam utoljára egy negyedórányit a levegőn, azóta leesett pár centi hó, tényleg burok ez a lakás. Időm hiányában Attilához nem…

A sikernek és a kudarcnak egyaránt ára van, de vajon melyiket könnyebb feldolgozni? Ne számítson mások véleménye, a családom hisz bennem, a barátaim támogatnak, a szaktársaim bíztatnak. Ez az én életem, jöjjön, aminek jönnie kell, rám férne már mindkét "büntetés". Már én…

Elkeseredés, halálhír, szedd össze magad!

Mondhatni nyomon követem a pályáját... Az egyik ismerősöm tette közzé a napokban, de én sem hagyhatom ki, mert még mindig annyira tetszik, mint első hallásra. Most a saját szabályom szegem. :)