József Attila: Talán eltűnök hirtelen Talán eltűnök hirtelen, akár az erdőben a vadnyom. Elpazaroltam mindenem, amiről számot kéne adnom. Már bimbós gyermek-testemet szem-maró füstön száritottam. Bánat szedi szét eszemet, ha megtudom, mire jutottam. Korán vájta belém…

Valóban így van, mert én nem mesélek. Sokszor megkapom ezt jogosan. Egyszer végre le kéne számolni a múlttal, de mindig is az életem része lesz. Őszíntén sajnálom, ha emiatt nem tudtok elfogadni. A kapcsolataim egy része pont ezért van romokban.

Okos ember a saját hibájából tanul... Nálam ez így hangzik. Ha sikerül tanulnom belőle és betartani, amit megfogadtam, egy szavam se lehet magammal szemben. Csak tudjuk már le ezt a jelent!

Te csináltad jól, tudom. Mert utánozhatatlan és nélkülözhetetlen vagy. Isten áldjon mindörökre!