Lehetetlen másról írni -még akkor is, ha ma töltöttem be az 1700-at-, ha kórház lesz belőle. Reggel még együtt nevetünk, aztán egy baleset tönkretesz mindent. Azóta is várlak, hiányzol. Jogosan félek. Nyugalmat végre!

Előbb leírom, utána kiöntöm. Vigyék csak minél távolabb tőlem. A megszokott kendőzetlenséggel kezdek bele, aztán kiderül, mennyi mindent sikerül kiadni magamból. Nyomorultan érzem magam. Tényleg igyekszem fejlődni, mindenkivel kedvesen bánni, úgy szólni hozzá vagy csak…

Mielőtt szelektálnék, a cím magáért beszél: Találkoznunk és beszélnünk kell! Már éppen itt az ideje, sokáig vártunk. A kellő bátorságom mondatja ezt velem. Itt már régen nem az emancipációról van szó, tejhatalom kell. Hímneműből a négylábúakon kívül már nincs…