Negyed tizenegykor lefeküdtem, mondván már itt az ideje. Próbálkoztam az elalvással, majd fél óra múlva mikor már félálmomban az egyik oldalamról a másikra fordultam, Csabi kopogott, hogy alszom-e. Kösz a kérdést, már nem. Van egy laptop, amit szétszerelt, össze kéne rakni.…

A tegnapi és azelőtti napom siralmas volt, egyrészt érthetetlen okokból eredően, másrészt a sok kis hülyeség miatt. [...] Tegnap még a fodrászhoz sem volt kedvem, ami már nagy bajra utal. Nekem -aki a fodrász előtt két héttel csak a hajáról beszél- nincs kedvem? Furcsa.…

Sírós. Mikor azt hiszed vége, sőt meg vagy győződve róla, hogy eltűnt, kizártad az életedből és a bezárt ajtón keresztül már úgy sem tud bejönni, na ekkor jön a pofon. Mert nincs vége! Nincs... Attól, hogy más nem látja, tapasztalja, gondolja, még így van. És hogy én…