-Anyu! Április van?-Igen, kislányom.-Akkor mit keres itt a májusi cserebogár, áprilisban?-Koraszülött.

Megláttam. Rámnézett. (Már ettől elolvadtam.) Közeledett, majd megállt előttem. Megszólított, a nevemen szólított. Lányos zavaromban még a köszönés is komoly nehézségeket okozott. Ő kérdezett. S habár magamban már sokszor átgondoltam, hogy majd mit, mikor és hogyan mondok…