Azt hiszem eléggé rosszul viselem, ha szándékosan bántanak. Egy 'Komárom nagyságú' világ tud összedőlni bennem. (Jelek: sírás, kiabálás, elrohanás.) Ilyenkor előkerül a makacsságom az olykor túlzott büszkeségem mellé és a kezdeményezés biztosan a másik félre marad. Engem…

'Mellesleg' (mert egyáltalán nem mellékes ügy, ha már blogot írok...) még egy bejegyzésem eltűnt. Már talán célzásnak számít, hogy a második posztot írom a "veszteségről", szóval örülnék, ha rendesen működne, ahogyan kell.

Ha nem lenne sötétség, sohasem látnánk a csillagokat.

Ha egy kicsit is elszomorodom, Hupikék Törpikék slágerekkel gyógyítom a szívem.

Nincs meg a legelső bejegyzésem, nem minthogyha olyan 'húdejó' lett volna, na de azért mégiscsak én írtam, hiányérzetem van emiatt.